Kardos Klára: Auschwitzi napló

Január végén emlékeztünk meg az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadulásának 60. évfordulójáról.
Az évfordulóra megfogalmazott üzenetében a pápa, az ártatlan áldozatokra emlékezve, felhívta a figyelmet arra, hogy gondoljunk azokra is, akik a gonoszság közepette tanúbizonyságot tettek a jóságról és a szeretetről, és belső szabadsággal vetették alá magukat  a szenvedésnek.
Az ilyen áldozatok közül való volt Kardos Klára is, akinek Auschwitzi napló c. kis könyve  a haláltábort megjárt szerző visszaemlékezéseit tartalmazza.   Magánbeszélgetésekben többször  kérték, beszéljen  auschwitzi emlékeiről. Ezt mindig szívesen meg is tette, de úgy érezte, a puszta tények, történések elmondásával nem ragadható  meg a lényeg. Ezért is vállalkozott könyve megírására, melyben a minden körülmények közt Istenben bízó, Őrá hagyatkozó, hívő keresztény lélek szemszögéből írja meg Auschwitzba kerülésének, az ott eltöltött hónapoknak, majd felszabadulásának történetét.
Kardos Klára zsidó családból származott. Édesanyja még az ő születése előtt keresztény hitre tért. Klára már gimnazista korában eljárt Szegeden Sík Sándor egyetemi előadásaira, aki később lelki vezetője is lett. Az ifjúsági csoport lelkiségére, melynek tagja volt, Sík Sándornak a szenvedés krisztusi értelméről vallott gondolatai hatottak.
1944-ben elkezdődik a zsidók deportálása, Klára családját is elhurcolják, soha nem látja viszont őket. Őt magát a szegedi téglagyári transzporttal indítják el Auschwitz felé. Megérkezés, karantén, betegség, majd munka a hadiüzemben. Az emberek a "nem emberi" körülmények között is megpróbálnak létezni, berendezkedni, emberi módon élni, s a valóság minden élő cáfolata ellenére is táplálják magukban a szabadulás reményét. Szabad idejüket igyekeznek elviselhetővé tenni, "kultúréletet" élnek: operaáriák éneklésével-fütyülésével szórakoztatják egymást, a magyar irodalom istenes verseit mondják fel. Akárcsak a kinti társadalomban, itt is szembetalálják magukat az emberi gyarlósággal, gonoszsággal, de ugyanakkor a jóságot, együttérzést is megtapasztalhatják. A kis keresztény közösség tagjainak van mibe kapaszkodniuk, ebben a nyomorúságos helyzetben is igyekeznek megélni hitüket, egymást támogatva, lelki vigaszt nyújtva egymásnak. Klára zsenge kora óta fejből tudja a szentmise állandó részét latinul, annak felmondásával  ünneplik az egyházi ünnepeket, dicsérik az Istent. A szerző könyve megírásával kívánta tanúsítani azt a megdöbbentő tényt, amit P. Lenz, Krisztus papja, öt év koncentrációs táborbeli tartózkodása kapcsán, könyvében  leszögezett: "A világ egyetlen iskolája nem adott volna nekem lelkileg olyan roppant értéket, mint a lágernek ez a szenvedés-iskolája."
Hiszen Krisztus értünk való szenvedése és halála óta az emberi szenvedés is értelmet kaphat. Hivatkozhatunk itt a Szentírás egyik részletére, mely szerint "az Istent szeretőknek minden javukra válik" (Róm 8,28). (Szent Gellért Kiadó és  Nyomda) 
A könyv a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban (PPEK) megtalálható és letölthető.

/Remény, XVI. évf. 2005. II. 20., 8. sz./