Jean-Pierre Dunois-Dumée: Múlik az idő, de nem öregszünk

Olyan öregkorunk lesz, amilyet megérdemlünk - tartja a mondás. Az öregkor ifjúságunk öröksége. Erasmus szerint az este mutatja meg, milyen volt a nappal - olvasható a kis könyv borítóján. Vagyis az öregkorra fel lehet - sőt fel kell - készülnünk. Ehhez ad útmutatást a szerző, az egyes fejezetekben tárgyaltakat számtalan irodalomból vett bölcs megállapítással, jó tanáccsal, bibliai idézettel egészítve ki. A kiadványt nem csak azoknak ajánlja, akik már elérték az öregkort - a manapság harmadik, sőt negyedik kornak nevezett életszakaszt, hanem a korábban születetteknek is. Igyekszik eloszlatni az idős emberekkel kapcsolatos előítéleteket, tévhiteket és közhelyeket (mint pl. azt, hogy betegség és halál kizárólag az öregség velejárói).
Nem szabad összetévesztenünk az öregedést - amelyet senki sem kerülhet el - az öreggé válással - figyelmeztet. Ennek a kornak is megvannak a maga fény- és árnyoldalai. Az öregedést hosszú tanulást jelentő folyamatként foghatjuk fel, egyfajta spirituális kalandként, lehetőségként, sőt kegyelemként fogadhatjuk. Bizonyos nézet szerint az ember idősebb korára megszabadul bilincseitől, a hagyományok, a társadalom súlyától, s ezáltal könnyűvé válik. Igy lehet öregként fiatal,
Sokan vannak manapság, akik "az élet teljességét a fiatalsághoz kapcsolják". Ez azonban téves elképzelés - mutat rá a szerző -, mert jóllehet az idősek külön társadalmi csoportot alkotnak, de ezen belül sajátos értékeket is hordoznak. Persze számolni kell ennek az életkornak a nehézségeivel, esetleges negatív oldalaival is, mint mondjuk, a magányosság, a tévé mint hamis barát, a kaktusszá válás lehetősége, vagy a félelmek: a másoktól való függéstől, a haláltól.
"Az időről való helytelen vélekedés öregít igazán" - mondja ki a szerző. Az időhöz való viszony az évek előrehaladtával megváltozik: hiszen időskorban már van időnk, amikor az idő már nem pénz, van idő rácsodálkozni a dolgokra, s ez a kiüresedés ideje is - II. János Pál pápa szavaival élve -, és nem a neheztelésé, a kicsinyességé, a megszólásoké, a panaszkodásé, hanem a megbocsátásé. Ideje ez az átláthatóságnak, a gyöngédségnek és nem utolsósorban az imádságnak. Különösképpen pedig a nyolc boldogság megélésének.
Végezetül az öregeket körülvevő emberekről, a környezet szerepéről olvashatunk, amely nagymértékben befolyásolja öregedésük folyamatát. Az idős embereknek szükségük van az emberek mosolyára, csókjaira, arra, hogy beszélgessenek velük, meglátogassák őket. Fontos, hogy az idős ember ne érezze magát fölöslegesnek, hiszen neki is van még helye a nap alatt, feladata az életben. Az idősek élettapasztalata lehetővé teszi, hogy mások szolgálatára legyenek. Bekapcsolódjanak különböző társadalmi szervezetek, jótékonysági intézmények, az Egyház munkájába, a betegek, rászorulók istápolásába, nyugdíjasklubok tevékenységébe stb. S tegyék ezt Assisi Szent Ferenc szellemében, akinek jó tanácsa így hangzik: "nyomorúságodat hagyd az Úrra, az emberek a vidámságodra vágynak".
Az évek múlását senki sem kerülheti el, az életkorral kapcsolatban viszont ki kell alakítanunk a magunk álláspontját - tanácsolja a  szerző. Tisztáznunk kell magunkban, mi az élet értelme, mire van szükségük az öregeknek, hogyan viszonyuljunk hozzájuk. Néhány megszívlelendő szempontra hívja fel ezzel kapcsolatban a figyelmünket, ugyancsak idézetekre támaszkodva:  a külső ember ugyan megöregszik, de a belső egyáltalán nem. A bennünk levő igazság sohasem öregszik meg, és ez ad erőt egész életünknek. Nem szabad megöregednünk, a lehető legnagyobb mértékben meg kell őriznünk testi és lelki fiatalságunkat, de legfőképpen a szív fiatalságát. Az örök fiatalság az "igen" fiatalsága. Igent mondani az életre, az emberekre, az egész teremtésre.
A zárófejezet, Maradj velünk Uram, mert esteledik címmel ismeretlen és ismert világi és egyházi szerzőktől, művészektől közöl imákat, fohászokat, versbe szedett könyörgéseket az idős kor élethelyzetéből kiindulva.
Ajánljuk e - többszöri fellapozásra is érdemes - kis könyvet idősnek-fiatalabbnak egyaránt, aki tartalmas, lelki élményt nyújtó olvasmányra vágyik, vagy mást szeretne megajándékozni ilyen élménnyel. (Új Ember Kiadó, 2005)

/Remény, XVI. évf. 2005. X. 2./