Bohdan Cywinski: Tűzpróba
Egyház, társadalom és állam Kelet-Közép-Európában
II. "Titeket is üldözni fognak" 1944-1958

A lengyel történész szerző - miként a könyv utószavából kiderül - eredetileg trilógiának szánta művét. Úttörő vállalkozásának első kötete 1990-ben jelent meg. (Erről annak idején írtunk lapunkban.) Most a mű második kötetének magyar fordítását kapja kézbe az érdeklődő olvasó.
A mű első kötete, Gyökerek címen (1999-ben jelent meg magyar fordításban) kilenc kelet-közép-európai nemzet és egyház történetét vizsgálja a kereszténység felvételétől a kommunista diktatúrák felléptéig.
A második kötet - miként a könyv előszavában olvashatjuk - kísérletet tesz a kelet-közép-európai népek összehasonlító egyháztörténetének megírására.
Az 1944-1958-as időszak egyháztörténetét tárgyalva a szerző kiindulásképpen felvázolja a régió politikai életének alapvető jellemzőit. Ez - az egyes nemzeti sajátosságokat, országonkénti eltéréseket leszámítva - meglehetősen azonos képet mutat. A kommunizmus uralomra jutásának időszaka ez, a szovjetek által leigázott országokban a jogfosztottság, az erőszakos módszerek alkalmazásának, a vallás elleni harcnak és az állampolgárok magánélete befolyásolásának kora.
Aránylag bőven tárgyalja a korszak politikai jelenségeit, melyek nagyban befolyásolták az adott társadalmakat, az egyházak helyzetét, az egyház papjaira és híveire nehezedő nyomást, illetve üldöztetésüket.
Magyarországról mintegy ötven oldal terjedelemben ír. Ismertetve a háború utáni politikai helyzetet, a bal- és jobboldal jellemzőit, a magyar katolikus egyház helyzetét és szerepét, Mindszenty érseki székbe kerülését, tevékenységét, majd a politikai fejleményeket, az 1947-es választások nyomán bekövetkező "fordulatot", az egyház ellen beinduló hadjáratot, intézményeinek teljes felszámolását, 1956-ot, majd az utána kialakuló modus vivendit.
Ijesztően keveset tudnak egymásról még az egymás szomszédságában élő  nemzetek is, szögezi le a szerző. Pedig a szolidaritás azt kívánja, hogy többet tudjunk, s megpróbáljuk megteremteni az egységet. Ezért a szerző vázlatnak tekinti lengyel nézőpontból megírt művét - mely majd a többi nézőpont egybevetésével válhat egésszé.
Könyve nem vállalkozik arra, hogy kielégítő választ adjon minden felvetett kérdésre, de további kutatások irányát jelöli ki, s a kérdések megfogalmazásával további szakembereknek ad vizsgálódásra lehetőséget.
A kötet végén a felhasznált irodalom jegyzéke és névmutató segíti a tájékozódást. (METEM, 2005)

/XVII. évf. 2006. február 26. 9. sz./