A selmecbányai kálvária

Könyvbemutatóra került sor 2008. február 27-én Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában. Szilágyi Istvánnak a selmecbányai kálváriáról írt értékes munkáját mutatták be, mely a közelmúltban szlovák és német nyelven is napvilágot látott.  Az eredeti mű A selmecbányai kálvária és ábrázolásai címen a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédiai Munkaközösség és a soproni Központi Bányászati Múzeum kiadásában jelent meg Budapesten, 2006-ban. 

A jelenlevőket Jarábik Gabriella, a múzeum igazgatója köszöntötte. A könyvbemutatón részt vett Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát, a kiadvány felelős kiadója, Zombori István, a kiadvány gondozója, Bircher Erzsébet, a soproni Bányászati Múzeum igazgatója, Ondrej Pöss, a Kárpátnémetek Egyesületének elnöke és mások.

A bevezetőt követően Várszegi Asztrik főapát szólt a résztvevőkhöz. Egy kínai közmondásból indult ki mondanivalójában, mely szerint sokan vannak, akik a kút vizéből inni szeretnének, de kevesen, akik a kútására vállalkoznak. Így van ez nemzeteink vonatkozásában is. A megbékélésről, a kapcsolatok újjáépítéséről sokat beszélnek, de keveset tesznek érte. A METEM ezzel szemben tudatosan tesz a kapcsolatok újjáépítéséért a közös gyökerek feltárásával, a történelmi múlt értékeinek közreadásával. Ezen együttműködés során jelent meg pl. Jozef Haľkónak a pozsonyi Szent Erzsébet (Kék)-templomról írott könyve is, melyért köszönet illeti az itteni Lúč kiadót. Ez a kálváriát megörökítő kiadvány, témájánál fogva most, a húsvét előtti nagybőjti időszakban a hívők számára aktuális, a nem hívők számára pedig művészeti értéket képvisel. Merjünk kutat ásni - biztatott a főapát úr - , feltárni a keresztény Európa gyökereit, újjáépíteni, s ezáltal új szintézist, egy élhetőbb világot teremteni.
Ezután Bircher Erzsébet beszélt a könyv létrejöttének körülményeiről. A szerző, Szilágyi István - aki szakrális építmények kutatásával foglalkozott - annak idején a soproni bányászati múzeumot kérte fel egy évtizedes kutató- és gyűjtőmunkája nyomán létrejött művének kiadására. Tudvalevő, hogy a híres selmecbányai bányászati akadémia 1919-ben Sopronba költözött, s a selmeci bányászat múltjának megannyi emlékét a soproni bányászati múzeumban őrzik. Az igazgató asszony elmondta, hogy a kálvária értékeinek közkinccsé tételéhez támogatásukat s egyben szeretetüket is adták.
A szerzőnek eredeti, szépen elgondolt szándéka volt, hogy a könyv szlovákul és németül is megjelenjen, hiszen Selmecet egyként vallja magáénak mindhárom nemzet. A szerző sajnos már nem érhette meg élete e fő művének megjelenését. Ez a gyönyörű barokk kálvária a bányászok hitét, szeretetét fejezi ki, akik nehéz munkájuk során, a bányába leszállva, érthető módon a Gondviselésbe  vetették bizalmukat, s mindenki a maga nyelvén imádkozott. Része az európai örökségnek, ezért érdemes anyagi áldozatot hozni a megmentéséért, helyreállításáért, hogy mindenki gazdagabb legyen általa, ki a hite révén, ki képzőművészeti értékéért.
Végezetül a Szlovák Nemzeti Múzeum jelen levő igazgatója, Peter Maráky elmondta, hogy a jövőben is számítanak az együttműködésre a közös érdeklődésre számot tartó könyvek kiadásában.
(István Szilágyi: Banskoštiavnická Kalvária a jej zobrazenia, Budapešť 2007;
Szilágyi István: A selmecbányai kálvária és ábrázolásai, a METEM és a soproni Központi Bányászati Múzeum kiadása, Budapest 2006.) 

/XIX. évf. 2008. március 9. 10. sz./