Hölvényi György: Az igazi tanú. Apor Vilmos vértanú püspök élete

Vedd és olvasd! - ajánlja Brückner Ákos Előd O. Cist. - az Apor Emlékbizottság nevében - az Apor Vilmos vértanú püspök életét elbeszélő kis füzetet az első kiadáshoz írt előszavában. E kiadvány azért íródott - olvashatjuk ugyanott -, hogy a "szegény magyarok" (Apor szavaival élve) "lassanként rádöbbenjenek nagyjaikra, szentjeikre, hogy merjék pártfogásukat kérni és a példájukat követni".
Erre utal II. János Pál pápának a kiadvány mottójául választott mondata is, mely Apor Vilmos boldoggá avatásán hangzott el: "Vilmos püspök hősies tanúságtétele becsületére válik a magyar nemzet nemes történelmének."
Apor Vilmos neve nem ismeretlen immár a hívők körében, 1945 húsvétján elszenvedett vértanúságának történetét bizonyára sokan olvasták már a sajtó lapjain. Gyermek- és ifjúkoráról, korábbi életéről, papi működéséről, emberi természetéről azonban vajmi keveset tudunk.
E hiányosság kiküszöbölésében lehet segítségünkre ez a kiadvány. Apor Vilmos főnemesi családból származott, édesapját sajnálatos módon már kiskorában elveszítette. Iskoláztatásáról édesanyja gondoskodott, Vilmos - akárcsak a bátyja - a Bécs melletti Kalksburg jezsuita gimnázium és internátus növendéke lett. Majd 16 éves korában Kalocsán, ugyancsak a jezsuitáknál folytatta tanulmányait. Érettségi után a győri egyházmegyében jelentkezett papnak. 1910-től Innsbruckban végezte papi tanulmányait. 1915-ben Nagyváradon szentelték pappá. Gyulán kezdi papi működését káplánként, majd három évvel később már ugyanott plébános. Az első világháború, majd a Tanácsköztásaság embert próbáló időszakában megmutatkoznak példás emberi tulajdonságai, jellemvonásai. Krisztusi szolgáló szeretettel közeledett híveihez, de a város minden polgárához is. Szívén viselte a szegények, elesettek sorsát. Ezáltal szolgált rá "a szegények papja" címre. Bátor, határozott fellépésével megakadályozott egy, a Tanácsköztársaság gyulai direktóriuma által szorgalmazott vérfürdőt. És sikerült megakadályoznia a hitoktatás megszüntetését is.
1941-től a győri egyházmegye püspöke lesz. Papjai előtt mindig nyitva áll az ajtaja, egy-két kispapot mindig vendégül lát az asztalánál. "Legyetek megértők az emberi gyarlóság iránt, a félrevezetett vagy tudatlanságuk miatt elpártolt lelkeknek pedig atyai szívetek tegye könnyűvé a visszatérést - tanácsolja papjainak.
Éleslátásával, politikai helyzetfelismerésével jól látta a korabeli helyzetet, előre látja az eljövendő eseményeket. Ennek tudatában tevékenykedett. A napi politikán felülemelkedve, de tisztán látva a problémákat, "az örök elveknek a mai időre való alkalmazásával,  valamint a modern eszközöket el nem múló igazságok szolgálatába fogva küzd a boldogabb magyar jövendőért", ahogy  maga fogalmazza meg s ezáltal irányt mutat a jövőbe is.
Támogatja a földreformot, az egyházi birtokok kisbérletekké alakítását. Vállalja "az egyház szociális tanításáért küdő mozgalmak 'érdekképviseletét' egy korszerű keresztény politikai párt megteremtésének szándékával", valamint a Szent Kereszt Egyesület egyházi vezetését. Ennek feladata a "zsidótörvények" által  sújtott zsidó származású katolikusok  védelme.
Keményen szót emel, a szószékről is, a zsidóüldözés ellen, s papjait az üldözöttek megsegítésére buzdítja.
Utolsó főpásztori levelében, 1945 februárjában, a háború pusztításai  közepette a hit erősítő, vigasztaló erejét adja híveinek. Szent Pál apostolra hivatkozva vallja: "Az a véleményem, hogy a jelen szenvedések nem mérhetők  az eljövendő dicsőséghez, mely nyilvánvaló lesz rajtunk. " (Róm 8,18)
Apor Vilmos személyét - az elmúlt rendszer minden tiltása ellenére - vértanúságát követően titokban mindvégig tisztelet övezte, s híveiben élt a boldoggá avatásában való remény. Reményük 1997 novemberében valóra vált. (A Budai Ciszterci Szent Imre Plébánia kiadása)

/Remény XVI. évf. 2005. III. 27./